Számmisztika

Szöveges feladat:

Kisboltban 95 centbe kerül a jégkrém, a vevő egyet kér és egy 2 euros érmével fizet. Közben érkezik egy másik vevő, aki egy ásványvizet kér, ami 1 euro 30 cent, és 1 euro 40 centet fizet. Mennyit kell visszaadnia az eladónak a két vevőnek külön-külön? Mennyi pénzt kell összesen kivennie a kasszából?
(egy eur = 100 cent)

Nos, ezt az ált. isk. 1-2. osztályos matekpéldát az egységsugarú eladónak sikerült kb 10 perc alatt megoldania, és elhasználta hozzá a közönség és a számítógépes (értsd számologép) segítséget is. Először visszaadott összesen két eur 33 centet, és mondta, hogy keres még két centet valahol (Gyengébbek kedvéért a megoldás 1 eur 5 cent és 10 cent, ami összesen 1 eur 25 cent). Mire mondtuk neki, hogy ez így kicsit sok, mert átverni meg nem akartuk. Na erre fogta magát, visszavette a két eur-t, adott helyette egyet meg két centet. Még mindig furcsán néztünk, erre elviharzott, hozta a számológépet, kiszámolta. Majd nekem adott 10 centet, a másik vevőnek 1 eur 5 centet. Mondtuk, hogy az összeg már jó, csak fel kellene cserélni, na meg a jégkrémet betette a pultba, nem is értem hogy miért, mindenesetre azt még elő kellett keresni. És ezután még meg is magyarázta, hogy megzavartuk azzal hogy miközben visszaadott volna, még kértük a vizet.

Régebben volt egy másik eset, amikor egy végzős közgadaságtan hallgató próbált meg 340-et kettővel elosztani, és ezt még hozzáadni a 340- hez (másféllel való szorzás). Számológéppel is második nekifutásra sikerült!!! Én közben már diszkréten felírtam a végeredményt (510) egy papírfecnire, és mikor büszkén mutatta, akkor én is felfedtem, és elismerően bólintottam :) .

Persze, nem feltétlenül kell tudni fejben számolnia egy közgazdásznak, egy bolti eladónak már inkább. Még mindig elcsodálkozom néha hogy ilyenek történnek. Lehet hogy nem kellene? Ugyebár itt nem differenciál-egyenlet megoldásról beszélünk, hanem alapműveletekről (szorzás, osztás, összeadás, kivonás), azért ez elvárható lenne, nem? Az emberi tudásnak vannak határai, amiket próbálok is feszegetni :), feltehetően az univerzum is véges, a benne lévő anyag minden bizonnyal az. Csak az emberi hülyeség lenne határtalan?

Az élet kevésbé fontos dolgai

"Az élet kevésbé fontos dolgai közül a foci a legfontosabb"

Ez a brazil szólás maradéktalanul igaz Portugáliára is. 1:0-t játszottak a csehekkel, és az egész város ünnepelni kezdett :) .
Hatalmas kivetítőkön lehet nézni a meccset, ott volt a város apraja - nagyja a győzelem után pedig buli hajnalig :)

Cristiano "Tigris" Ronalodo
Nagyon örül, és joggal, mert eléggé
bebombázta a győztes gólt.

Belül én is szurkolok Portugáliának, mert ha 8 közé jutásért ekkora bulit csapnak, akkor szívesen megnézném milyen ünneplés lesz a győzelem után.

38

Na, most meleg van. A hivatalos álláspont szerint 38 fok, de szerintem 40 - 42 is simán lehet. Már az eddig  hűsítő szél is forró. A strandon sem igazán lehetett megmaradni tegnap. Az óceán vize 18 - 19 fokos ugyan, de a homokban nem nagyon lehet járni, mert égeti az ember talpát.
Ja és a legjobb, hogy pénteken elromlott a légkondi az irodában. Pénteken is meg hétfőn is történt egy-egy erőtlen kísérlet a karbantartók részéről a megjavítására, de eddig sikertelnül. Azt az igéretet kaptuk, hogy a hiányzó alkatrészt pár napon belül pótolják.
A helyiek azt mondják, hogy ilyen melegben érdemes kicsit lelassulni, akkor nem olyan vészes. Erre nekem az volt a természetes reakcióm, hogy "MICSODA? Még ennél is lassabban???" :)

Ecetes olló?!

Ma ebédnél sikerült magamat végigönteni kávéval. Ha belegondolok, igazán csodálatos dolog hogy az a csepp kávé abban a pötty csészében hogy tud ekkora felületen elterülni, ráadásul a legkellemetlenebb helyen...

A konyhás néni annyira megilletődött hogy nem is tudta, sírjon -e vagy nevessen. Mivel én nevettem, ezért végül ő is. Aztán adott egy másik kávét kárpótlásul. Az "esemény" után hazamentem átöltözni.

Tomar

Tomar főtere

Ma kirándulni mentünk F.-val. Eredetileg mondjuk Portoba készültünk, de mivel az ottalvós lett volna, szállás sem nagyon volt, meg aztán egy nap 7 óra utazás csak nem az igazi, ezért más uticélt választottunk egy napos kirándulásra, és nem bántuk meg :)
Tomar egy takaros kisváros, Ribatejo régióban, a Nabao folyó partján. Aranyos utcácskák, boltocskák, kedves emberek. Kicsit hasonlít Alfamára.

São João Baptista templom
15-16. század

Megérkezés, gyors körbenézés után elorientálódtunk az óvárosba. Megnézegettünk pár kisebb templomocskát, gyerkőc zsibvásár volt a főtéren, ahol kisiskolások kínáltak mindenféle saját készítésű holmit. Vettem is egy csomag levendulát, mert a múlt héten láttam két molylepkét is...

Utána beültünk ebédelni, F. végre kiélhette tőkehal-szenvedélyét egy hatalmas adag tejszínes tőkehal (bacalhau com natas) formájában, ami után már napok óta sóhajtozott :-) 

F. és a tőkehal

Én és a kardhal

Délután elindultunk felfedezni a Convento de Cristo kolostort, ami Tomar nagy nevezetessége. Ez az 1160-ban épült kastély / erőd / kolostor volt a templomosok központja egész Portugáliában.

Lány a kertben :)

Töprengek a portugál térképészet
gyöngyszeme előtt:
A rövidebb utat lezárták,
most merre?

A rövidebb utat épp felújitják (miért nem lep meg hogy épp nyári szezonban?), ezért a kacskaringósabb úton mentünk, ami egy csodás parkon vitt keresztül.
A kolostor eszméletlen nagy, hatalmas kerttel.
Óriási belső terekkel. Nem hiába, az a hír járja, hogy azért ekkora például a kápolna hogy a lovagok akár lóháton is részt vehessenek a misén :D . Sok helyen eredeti csempék borítják a falakat. Itt-ott kis kerengők.

A kertből

Homlokzat - Manuelista stílus

Csempézett átjáró

A kápolna is lenyűgöző. Az oltár középen körüljàrható, a mennyezeten a freskók patinásan kopottak, félhomály lengi be a sarkokban szerényen meghúzódó aranyozott szobrokat. A legjobban mégis a külső megjelenése tetszett a kastélynak: Az aprólékosan kidolgozott bejárati boltív, a vízköpőkkel csipkézett boltozaz és az erkélyekről a belső udvarban látható monumentális ódon, sárga mohával borított ablakdísz.
Láttunk (és tapiztunk is :-) ) 16. századi órát, korabeli szobát (üresen
), fűtőrendszert (mostanában már nem építenek be fűtést itt a lakásokba, lehet hogy nem vált be? :-)). Láttunk hosszúkás kerekasztalokat (ebédlő), meg konyhát tűzhelyekkel, márvány konyhapulttal, kemencével.

Belső udvar szökőkúttal

Ablakdísz sárga mohával

Jó nap volt, elfáradtunk. Még a vonat előtt ettünk egy fagyit, meg ittunk egy sört. Volt valamennyi idő a kettő között, valahogy nem tűnt furának a fagyira sör, remélem a gyomrunk sem gondolja ezt másképp.

Peniche, a hullámok fővárosa

A hétvégén N.-val kirándultunk Peniche-be, a hullámok fővárosába.

Nem kellett volna habozni felállás előtt...

Húúú, kicsit elfáradtam :)

Ez egy Tihany méretű félsziget, csak nem a Balaton, hanem az Atlanti Óceán öleli körül :) Az igazi szörfparadicsom, az egész kisváros a szörfturizmusra van kihegyezve. Nem véletlenül: a nap minden szakában meg lehet találni a szörfölhető partszakaszt, csak egy kicsit sétálni kell, vagy beülni az autóba. Esetleg stoppolni :) Furcsa módon, az emberek kedvesek és barátságosak voltak, egyáltalán nem volt lehúzós a hangulat, mint amilyen a Balcsi parton néha. Lehet hogy ez részben annak is köszönhető, hogy portugálul beszéltem. No meg persze még nem volt főszezon, kicsit olyan vihar előtti csend volt. Csak az óceán nem volt csendes, szép sorban jöttek a jobbnál jobb formájú hullámok.
Arra is rá kellett jönnünk, hogy  a szörf fotózás nem is olyan egyszerű, mint gondoltuk, de azért lett végre pár kép :)