Most futottam bele egy számba, amit régen nagyon, de nagyon. Aztán meg már mindenki szerette, szóvel én egy ideig nem hallgattam, majd már annyira populárisak lettek, hogy fel is bomlottak.
De ezt még nagyon odatették a búcsúkoncerten :-D
Kispál és a Borz & Még egyszer - Szőkített nő, kicsit másképp.
Múlt héten M. írt egy apróhirdetést, hogy "ayurvedikus masszázs" vizsgára készül és önkéntjelentkezőket keres alanynak lazító masszázsra.
Na, nekem se' kellett több, jelentkeztem. Annál is inkább, mert elég nagy mostanában a nyomás, két cikk, előadás, idemenés, odarohanás, új lakótársak, nyári látogatók, kevés alvás, és még sorolhatnám. Szóval egy kis lazítás rám fér.
Megjelentem az adott időben, cipő le, kicsit meg voltam szeppenve, hogy ez meg milyen lesz. Ilyen indiai izé, tigrisbűvölés, füstölők, nyugis zene. Mondtam is M. -nak hogy én nem nagyon hiszek az ilyenben, meg hát nyugati természettudományokkal foglalkozva elég nehéz is. Erre csak mosolygott és azt mondta, hogy nem kell ebben hinni, lazuljak el, ez többezer éves keleti módszer.
Nekivetkőztem (alsónaciig), aztán lefeküdtem a polifoamra, lazulós zene, és kezdődött is a móka. Volt ott minden, gerincoszlop lazítás csigolyánként, nyújtások, csakratisztitító pontok, néha eléggé fájt, például a vesepontnál, mert valószínűleg nem ittam elég folyadékot. Aztán volt még kar meg láb masszázs, megtaposás, köldökbe meg fülbe nyulkálás. Ez utóbbiak nagyon váratlanok voltak. Végig kérdezgettem, hogy ez meg mi, meg az meg minek. Gyakorlatilag levizsgáztattam, hogy mindent tud -e :) Persze nyilván ellenőrizni nem tudtam, de nagyon érdekes volt.
Kb másfél óra nyomkodás volt, de nem tűnt annyinak. A döbbenet utána jött. Mikor vége lett, még pár percet kellett nyugodtan feküdnöm. Nem volt rossz érzés közben sem, pár sajgó pontot leszámítva, de a legjobb az volt, mikor vége lett. Tényleg megcsapott a nyugalom, és teljesen ellazultam, mintha csak úgy lebegnék. Nem volt könnyű feltápászkodni, még egy teát megittam, hogy könnyebb legyen elindulni, mert, hogy úgy döntöttem, hazafelé inkább csak tolom a biciklit. Aztán egész este csak néztem ki a fejemből és vigyorogtam. Mintha valami kedélyjavítót vettem volna be. Kérdezék is a lakótársak, hogy mit szedtem, pedig összesen egy sört ittam.
Nagyon fura érzés volt. Mondtam is M. -nak, hogy továbbra sem hiszek benne, de tényleg hatott :) Valószínűleg egyszer-egyszer el fogok járni ilyen salaktalanító, tisztító, lazító, stb masszázsra, mert csakráink állapota nagyon fontos ;) sőt lehet hogy még az energiaátadást is kipróbálom :D
Ezúton felhívom a gyengébb idegzetű olvasók figyelmét, hogy az írás a nyugalom megzavarására alkalmas szóképeket és gondolatokat tartalmaz, kiskorúaknak csak szülői felügyelet mellett ajánlott.
Csak tudnám hogy miért jön rám mindig a hígfosás, amint kiérek egy reptérre. Izgalom, valamit otthon felejtettem, vagy a korán kelés (ami általában sajnos jellemző), esetleg az izgatottság, hogy új tájakra repülök? Talán mindegyikből egy kicsi.
Múltkor, a szokásos becsekkolás utáni wc-turnékor, nemhogy wc-papír nem volt - ami egyébként megszokott, és erre fel is voltam készülve -, de még wc ülőke sem. A többi budi foglalt volt, és igencsak szorított már az idő, nyomaszolt a bélsár belülről, csikordult a has. Hát gatya le, ráfordulás, fülé gugolás és egy lendülettel távozott minden, aminek jönnie kellett. Törlést kértem az asszisztensemtől, aki már harminckét éve a jobb kezem.
A döbbenet csak ezután jött. Visszafordulás, lehúzás. Gyakorlatilag lehúzni nem nagyon volt mit, mert bele szinte semmi nem ment. Köré viszont annál inkább... A célzást sikerült annyira eltévesztenem, hogy körbe mindenhova jutott. Wc-kefe se volt, meg kerülgetett a hányinger is, úgyhogy úgy döntöttem, ez eb meg szahara történet lesz. Egyébként meg nem tudok haragudni a repteresekre sem, ők csak nem szerették volna, hogy a wc-ülőke sz*ros legyen, ezért ki sem tették. Úgy is lett, az ülőke nem mázolódott be, csak minden más...
Azt hiszem, mindenkinek jobb, ha képet még szemléltetési célból sem teszek fel :)
