Szombati energiacsapda

Bruno Mars ebben a klipben öt majom kíséretében arról énekel, hogy ma aztán nem csinál semmit, de tényleg az égvilágon semmit semmit :)



Nos igen, ma szombat van, és van valami fura effekt a szombatokban, én energiacsapdának neveztem el, minden bizonnyal mások is tapasztalták már. Ez a nap egyszerűen leszívja az ember energiáját, és nem engedi semmi hasznosat sem csinálni. Sőt minél jobban küzd ellene, annál kevésbé engedi akármit is csinálni. Az egyetlen módja az energiacsapdák elkerülésének, vagy a belőlük való kikerülésnek, ha nem harcolunk ellene. (Kicsit olyan ez, mint a mocsárból való kikecmergés, ha sokat kapálózol, elsüllyedsz!)
Nos, az energiacsapdákkal nekem az a stratégiám, hogy szombaton csak hagyom hadd sodorjon, ahova csak akar. Már előre tudom, hogy nem valószínűleg nem fogok olyan dologgal foglalatoskodni, ami látszólag előre visz. De valójában nem visz előre néha egy kis semmit tevés? Egy kis kaktusz ültetgetés, egy kis bicikli bütykölés, egy kis plafon nézegetés vagy álmodozás?
Szerintem nem véletlen hogy a szombatok hétvégere esnek :)

De jól esik...

Április elsejére bolondok napi túra, következő hétvégén húsvéti szünet, de jól esik :D

"Megettem a máját szép kerek, nagyszemű babbal"

A címben lévő idézet jutott eszembe ma ebédnél. Hannibál Lechtertől származik, aki a Bárányok hallgatnakban hús vér emberek máját ette. Nekem mondjuk nem volt bab hozzá, és természetesen csak állati májat ettem, de valóban állati jó volt :) . Errefelé ez ritka és különleges csemege. Hogy azért ritka -e, mert kevesen szeretik, vagy azért nem szeretik, mert nem is ismerik, tipikus tyúk - tojás probléma. Ma valahogy mégis opció volt a kajáldában, ahova járunk. Valószínűleg nem fogyhatott nagyon, mert a konyhásnő szeme felragyogott, mikor mondtam neki, hogy mit kerek, es ezt visszakerdezes utan is megerositettem. Akkora adagot kaptam, hogy alig tudtam megenni. Össze van szűkülve a gyomrom, vagy mi?!

Öreg szerszám nem vén szerszám

Ma végre lőttem...

...egy új lyukat az övemre. Mikor a hajszárító ma leverte a biztosítékot, találtam egy régi lyukasztót a szögre akasztva a biztosító szekrény alatt. Gondoltam, ez biztos nem véletlen, mert már napok óta lötyög rajtam az övem. Valószínűleg a régi lakó valami cipész vagy bőrös lehetett, mert volt ott ár meg kis kalapács is. Eltartott egy darabig mire rájöttem, hogy nem fog csak a lyukasztóval menni, már kicsit rozsdás volt, szóval előlyukasztottam az árral, aztán kitágítottam a lyukasztóval. A dolog pikantériája, hogy amíg az eredeti legkisebb lyukon túl bő, addig az új lyukon kicsit még szűk, tehát ebéd előtt új, ebéd után régi lyuk :)

Szerelem, szerelem ...

Már vagy egy órája szerelem ezt a biciklit. Közben már rendberaktuk B. a szlovák lakótárs bringáját is, akinek "szorult a fékben a kereke". Utólag kiderült hogy nem szorult az, hanem épphogy ki akart esni a helyéről, annyira lazák voltak a csavarok és a fék tartotta kb. a helyén. Az enyémet meg valószínűleg a múltkori zakó viselte meh, mert a hátsó váltó nem veszi a legnagyobb sebességet. Na 3/4 óra után, mikor már mindent végigpróbáltam, amire a nagy bicajos könyvből emlékszem (bár a két kis csavart a váltón sosem értettem, de egy próbát most is megért), nyakig olajosan, na akkor végső elkeseredésemben végigpróbáltam az összes fokozatot. A legkisebbet se vette be, mert ott már a lenti fogaskerék hozzányomódott a küllőkhöz. Ahaaaa, tehát elhajlott. Bicikli stabil oldalfekvésbe, kerék megtámaszt, váltót kifeszít. Gondoltam ha behajláskor nem tört el, csak kibírja kifelé is... Kibírta :-). Már csak vissza kellett (volna) állítani az eredeti beállításokat. Persze az a fránya két csavar ki tudja már hol állt... Mindegy, a felső 3 fokozat okésnak tűnik, holnap reggel rutin, utána forgalmi, jövő héten megnézetem szakemberrel.

Koffein !!!

Reggel megittam a szokásos kávémat (kotyogós). Az irodában elhívtak egy megbeszélésre, és meghívzak ehy capuccinora, visszautasíthatatlan volt. Az ebédhez jàr a jó erős fekete, benne van az árban. Dèlutàn redbullt osztogattak, hiába mondtam hogy elvinném, csak felbontva adhattàk ide. Biztos valami szabàly... Eddig jó is volt, mert pőrögtem, mint a mérgezett egér, de most már aludni kéne... Tartok tőle hogy ma éjjel csak forgolódni fogok reggelig.
Ja  Videó... A kedvenc kávé-energia ital vagy micsoda reklámom: "Még sosem voltál ennyire éber" Csak erős idegzetűeknek! :-)

Hányszor akartok még elütni???!

Nem kell ahhoz sem autóba szállni, sem lelépni az útra, hogy ebben a városban el akarjanak ütni. Az elmúlt három napban kétszer akartak elgázolni _a járdán_ és egyszer egy parkolóból kiálló autó tolatott majdnem nekem az egyetem területén. Én gyalog voltam. Ennyire észrevétlen lennék? Mondjuk mit várunk egy olyan vidéken, ahol a rendőr is átsétál a piroson...

7.2 km

Rio - San Francisco - Lisszabon

Ma volt a lisszaboni fél maraton, oké, én csak a mini maratonra mentem, ami 7.2 km, és 41:26 alatt teljesítettem, ami egyértelmű fejlődés a múltkori 6km / 35 perchez képest :-)

Rio de Janeiroból indultunk, és San Franciscon keresztül érkeztünk Lisszabonba :D.

A rajt előtt

Voltunk vagy negyvenezren. Nem vicc, az én rajtszámom 28687 volt.

A valósághoz hozzátartozik, hogy a többség azért nem futott, csak sétált. Babakocsit tologató anyukák, meg hatalmas objektíveket cipelő turisták is elég nagy számban kép viseltették magukat. Feltehetőleg a Nagyfenekű Nők Klubjának helyi szervezete is ide szervezte az éves vándorgyűlését. Ez nem kritika és semmi előítélet, csak tény hogy az elején elég nehéz volt kikeveredni a (többnyire rezgő hurkák alkotta) bandukoló tömegből, pedig én már szaladtam volna ahogy csak bírok...

Babakocsik és Nagyfenekű Nők
(meg Nagyfenekű Férfiak)

A harmadik kilóméter után végre kitisztult a terep, a célnál azt éreztem, hogy még 3 km lenne bennem. A következő próba 11 km egy hónap múlva!

Táncóra

20 mp-től a háttérben!!!
Indián neve: Slamposan Csapkodó :D

Szakítási évforduló

Napok óta foglalkoztat egy gondolat:
Ha létezik házassági évforduló, vajon miért nem ünneplünk szakítási évfordulót is? 
Nekem mostanság akár lenne is alkalmam ünnepelni :)
Ezért most következzen minden idők egyik legjobb szakítási nótája (Lásd video, és alatta a dalszöveg saját ferdítésben)

There's not a mean bone in my body I never could be unkind I know we're not talking But there's something on my mind It ain't righteous indignation I don't plan to rant or rave No need for us to fight and fuss I just want to say Chorus: Have a nice rest of your life without me I'll be proud to be a part of your history If it makes you happy honey Keep talking bad about me And have a nice rest of your life without me I know you're not heartless Not callous and you're not cruel And I know you don't mean to When you treat me like a fool I believe that your good nature Will emerge with someone else If I can't be beside you I can be beside myself. Chorus...

Nincsen bennem rosszindulat, Nem tudnék én gonoszkodni Ugyan már nem beszélünk Mégis lenne it még valami Nem ítélet ez, s nem is harag Nem forralok én bosszút Csak hallgass végig kérlek Igérem, nem lesz hosszú Refrén: Legyen kellemes az életed nélkülem Örülök, hogy a múltad része lehettem Ha ez boldoggá tesz szívem Hát hordj össze hetet-havat rólam És legyen kellemes életed nélkülem Tudom, nem vagy te szívtelen Sem érzéketlen, sem gonosz Tudom, hogy az sem szándékos Mikor taposol, mint egy rongyot Remélem a jó természeted Majd felszínre hozza más Ha nem lehetek melletted Hát majd jó leszek nélküled Refrén...

Mivel nem vagyok műfordító, a fordításhoz minden kritikát szívesen fogadok!!!

A szerencsések nem sztrájkolnak

Greve Geral - Általános Sztrájk

Ma általános sztrájk van. Nem értek egyet a sztrájkolókkal, de nem is ítélem el őket, rosszabbul élnek mint x éve... Személy szerint nem érzem semmi szükségét, és nem is hiszem hogy ez bármit is megoldana, sőt csak visszaveti az amúgy sem fényes termelékenységet. Ja és "szerencsés" is vagyok. Egyrészt mert közel lakom a laborhoz és nem kell tömegközlekednem. Ha messze laknék, akkor is ott a bicikli, de a közelség tudatos választás volt.
Na meg azért is szerencsés vagyok, mert szeretem csinálni amit csinálok, és nincsenek rám túlzott kihatássatrál a megszorítások (még). Csak halkan jegyzem meg, hogy ha érintenének a megszorítások, akkor sem tartanám megoldásnak a munkabeszüntetés. Hiszek abban, hogy a dolgozás hozza meg a "szerencsét".

Koptatott farmer

Először is nyugodjunk meg! Sem személyi sérülés, sem pedig komolyabb anyagi kár nem keletkezett. Annyi történt csupán, hogy az alábbi Douglas Adams idézet teljesen új értelmet nyert számomra:

"A repülésnek is megvan a maga művészete, vagyis inkább fortélya. Abban rejlik, hogy megtanuld magad a földre vetni és elhibázni azt. Válassz ki egy derűs napot, és próbálgasd. Az első rész könnyű. Mindössze annyi kell hozzá, hogy képes légy teljes súlyoddal a földre vetődni, azzal az elhatározással, hogy nem baj, ha fájni fog. Ugyanis ha nem sikerül elhibázni a földet, akkor fog. A legtöbb embernek nem sikerül, és ha tényleg lelkiismeretesen próbálkoznak, egyre valószínűbbé válik, hogy úgysem sikerül. Tehát inkább a második rész, az elhibázás a nehéz. Az egyik probléma az, hogy teljesen véletlenül kell elhibáznod. Semmi értelme szándékosan próbálgatni, mert úgysem sikerül. Az a lényeg, hogy félúton valami hirtelen elvonja a figyelmed, és ne is gondolj tovább a zuhanásra vagy a földre, vagy arra, mennyire fájdalmas lesz, ha mégsem hibázod el. Közismerten nehéz dolog nem gondolni erre a három dologra, a rendelkezésedre álló egy röpke másodperc alatt. Emiatt nem sikerül sokaknak, akik örökre csalódnak ebben az egyébként mókás és igen látványos sportban.”

 Egy kanyart próbáltam meg bevenni biciklivel, amikor a murvás úton kicsúszott a hátsó kerék, pedig se nem mentem túl gyorsan, az ív is jó volt, fogtam is a kormányt két kézzel (A parkon általában kéz nélkül szoktam keresztül menni, mert az milyen vagány már :D ) , és mégis, most repültem.
- Hogy mi terelte el a figyelmemet mikor földre vetettem magam?
- Talán olyan hirtelen történt az egész, hogy nem is gondolkodtam, tehát valóban repültem: Douglas Adamsnak igaza volt!!! Egészen addig, repültem,
amíg a földre érés gondolata át nem suhant az agyamon.
A landolás ez után már nem kevésbé sikerült bravúrosan. Hiába siklottam a levegőben úgy, mint egy sirály, a murván már úgy csúsztam végig, mint egy teknősbéka. Megint hangsúlyozom: SEMMI BAJOM! Szerencsére tetőtöl talpig be voltam öltözve: bukó, kesztyű, pulcsi, kabát, így szerencsére ezt megúsztam: csak a kesztyűt nyúztam le, meg a farmerom lett koptatottabb, de nem szakadt ki.
Kiráztam a port a kabátomból meg a hajamból, becsszó mostantól jobban vigyázok!

Új napszemcsi

Egyébként nagyon hasonlít a régire, csak nem fekete, hanem szürke és nem karcos (még)...

B-)

Boldog Apák napját!!!

Ne felejtsétek el felköszönteni  az apukákat, mert, mert mert...
...
ma, azaz március 19.-én APÁK NAPJA VAN !!! :D
Igen, ilyen is létezik, lásd itt .

Sok boldogságot minden apukának ;)

A tuti vasárnapi program

8:45               : Ébresztő, reggeli
9:00 - 10:00   : Némi munka (számítógépezés)
10:15             : Indulás az óceánhoz (gyalog - futva a buszhoz)
11:30 - 12:30 : Frizbi a strandon
13:00 - 15:00 : Szörf (3 - 3.5 m magas hullámok, ragyogó napsütés)
16:00             : Érkezés Lisszabonba, 2.5 km séta
17:00 - 19:00 : Néptánc (Mezőségi, a mindenféle csapkodásokat leszámítva jól ment)
19:20             : Levezető séta a metróig, aztán haza metróval
20:00 - 21:30 : Fürdés, hajmosás, vacsora, vizes göncök kiteregetése
21:30 - 23:00 : Még egy kis számítógépezés, a reggeli dolgozás befejezése

Végre elfáradtam :)

Vissza Lisszabonba, vissza az életbe

Az egy hónapos remete-lét után újra mediterrán környezet. Kávécska, új lakótárs, mexikói party, fado koncert gyertyafényes vacsorával, biciklizés a folyóparton. Ideálisan hangzik, nem? :) (Ezekről vagy írok majd részletesen vagy nem...)
A 3700 méterről vissza tengerszintre. Furcsa érzés. Az időeltolódást furcsa módon nem éreztem most annyira. Általában teli vagyok energiával, ez persze nem teszi feltétlenül könnyűvé, hogy egy helyben üljek a laborban. Erre még "rásegít" a szikrázó napsütés, de nem panaszkodom :D. Aztán néha eljön a pillanat, amikor úgy érzem, mintha fejbe kólintottak volna, és legszívesebben eldőlnék, mint egy krumplis zsák. Szerencsére ezek az élmények a napok múlásával egyre gyengülnek.