Vissza Lisszabonba, vissza az életbe

Az egy hónapos remete-lét után újra mediterrán környezet. Kávécska, új lakótárs, mexikói party, fado koncert gyertyafényes vacsorával, biciklizés a folyóparton. Ideálisan hangzik, nem? :) (Ezekről vagy írok majd részletesen vagy nem...)
A 3700 méterről vissza tengerszintre. Furcsa érzés. Az időeltolódást furcsa módon nem éreztem most annyira. Általában teli vagyok energiával, ez persze nem teszi feltétlenül könnyűvé, hogy egy helyben üljek a laborban. Erre még "rásegít" a szikrázó napsütés, de nem panaszkodom :D. Aztán néha eljön a pillanat, amikor úgy érzem, mintha fejbe kólintottak volna, és legszívesebben eldőlnék, mint egy krumplis zsák. Szerencsére ezek az élmények a napok múlásával egyre gyengülnek.