Fúrunk, vazze?

Hát fúrnak. Rendesen. A labor előtti körforgalmat immáron hetek óta túrják újra. Régebben kezdték, mikor még az elsőn volt az iroda, csak egy darabig nem történt semmi, azt leszámítva hogy egy hatalmas elkerített területen vasak lógtak ki a földből, elzárva ezzel az egyenes utat a kampusz felé. A mélygarázst (amit mi csak "uszodának" hívunk) építő cég ugyanis csődbe ment, ezért volt egy félév csend. Most viszont a negyedikről is olyan hangos. És nem egyfolytában, hanem kisebb - rövidebb megszakításokkal csinálják. Nincs az a fülhallgató, amiben ne lehetne meghallani. Vagyis lehet, hogy van, de nekem nincs ilyenem. Most már a rolókat is lehúztam, így elviselhetőbb.

 

Az ilyen jelenetek mifelénk mindennaposak :)

Leleményes veteményes

Kitaláltam, hogy kertészkedni fogok. Jobb híjján az erkélyen. Eddig ültettem babot, petrezselymet, fokhagymát, csak mert kicsírázott. Apának köszönhetően most jött még hozzá a borsó, a paprika, néhány kaktusz meg aloe vera.

Paradicsom

Bab, ennek az erkélyre kellene majd felfutnia :)

Balról: Paprika palánták, fokhagyma meg valami pozsgás (azt hiszem Crassula), még egy paprika, de azóta már elszáradt, úgyhogy már petrezselyem, meg még egy kis petrezselyem, ami azóta már kibújt.

Néha eltűnnek...

Mik, mik? Hát a gondolatok.
Vegyük pl ezt a blogbejegyzést. Nem erről akartam írni, de az eredeti ötlet huss, elszállt. Csak az a nyomasztó hiányjel maradt utána, hogy tudom hogy létezett. Sőt azt is tudom hogy jó volt.
Mindenesetre nem tartom magam szenilisnek. Hohó, ott még nem tartunk. Inkább arról van szó hogy gyorsabbak, mint ahogy tudatosulna, de mivel csapongó vagyok kicsit és mást csinálok közben, vagy két jó ötlet egyszerre jön. Amíg az elsőt leírom, a második elszáll. Vagy épp ez a szenilitás lényege? Mondjuk nem lennék meglepve, mert már kb 7 éves koromban is szenilis professzornak hívtak. Van egy ötletnoteszem, abba szoktam jegyzetelni, néha át is lapozom, és szerencsére a jegyzetekből már beugrik.
Az álmokkal is így szoktam járni -mármint az éjszakaiakkal-, elfelejtem őket. Csak arra emlékszem reggel hogy álmodtam, esetleg néhány foszlányra, meg az érzésre, hogy kellemes volt -e vagy nem. Sajnos az álmok felidézéséhez a jegyzetelés sem segít, a reggel még élénk emlék délutánra megfakul, estére pedig köddé válik, és márr idegenként nézek a reggel teleírt papírfecnire. Már megszoktam, elintézem egy vállrándítással, a fal felé fordulok és várom a következő álmot, amivel majd ugyanígy járok.
Jó éjszakát!

sicc!

A Sátánka név szerintem jobban illene hozzá :)

Tegnap beköltözött Clementina (vagy valami hasonló nevű) MACSKA. Szerencsére csak átmenetileg lakik nálunk, az eredeti tulajdonosnak "ismerősei" jönnek. Na persze, szerintem az egész csak átverés, mert E. már egy ideje macskát szeretne tartani, de J. meg nagyon nem szeretne macsekot a lakásban, és szerény véleményem szerint ez az "átmeneti macskásodás" most arra jó, hogy majd utána megmondhassa J.-nek hogy "Naugye, nem is volt olyan vészes."

Itt még akár aranyosnak is tűnhet.
Bárcsak ne az asztalon lenne!

Az én hozzáállásom a macskatartás kérdéshez, mint egyébként sokminden máshoz is, a békés egymásmellett élés. Nem igazán vagyok macskabarát, de kutyát meg csak nem tartunk a negyediken. Szóval ha nem jön be a konyhába, szobatiszta és nem okoz kárt a lakásban, ruhákban, stb. És az esetlegesen okozott károkért a tulajdonos felel, akkor felőlem lehet.
(Azért titkon kicsit szurkolok J.-nek, mert igazából olyan nagyon nem akarok hosszú távon egy macskával együtt lakni, még akkor sem ha pl. egerünk így biztos nem lesz)

Futás kizárva

A héten végre újra sikerült felvenni a régi ritmust. Megint beneveztem (leleményes módon ingyen) a lisszaboni félmaratonra. Ha majd nem bírom szusszal (vagy térddel), ami elég valószínű sajnos, akkor kiállok a mini maratonnál, ami 7 km. Még mindig szép táv.

Tehát erre kezdtem edzeni, amikor is tegnapelőtt előtt becsuktam magam mögött az ajtót. Ami nem is lett volna baj, ha épp nem gombkilincs van. Már kattant a zár mögöttem, mikor rájöttem: kizártam magam.

Hát most már mindegy - gondoltam. Lefutottam a köröket, aztán csak hazafelé kezdtem el agyalni, hogy most akkor hogyan is fogok bejutni. Tévében mindenhol lehet látni, hogy betörők hajcsattal meg egyéb dolgokkal egy pöccintésre nyitnak ki ajtókat, P. meg azt mondta hogy ő szemeteslapáttal is ki tudja nyitni az otthoni ajtaját. Hát egy hajcsatot beletörtem, de nem nyílt ki, úgyhogy lekullogtam D.-hez, neki volt pótkulcsa.

Aztán csak nem hagyott nyugodni a téma, és mikor nyitva volt, akkor a TB kártyámmal kinéztem hogy pontosan hova kell dugni (Végre valamire jó a TB kártya is, mert egy bankkártyát csak nem törnék bele szívesen). Aztán becsuktam, és hopp, működött. Egyáltalán nem olyan nehéz, mint elsőre tűnik. Na persze ha rá lett volna fordítva a kulcs, akkor nem működött volna.