2013. július 15., hétfő

Szarok én rá...

Ezúton felhívom a gyengébb idegzetű olvasók figyelmét, hogy az írás a nyugalom megzavarására alkalmas szóképeket és gondolatokat tartalmaz, kiskorúaknak csak szülői felügyelet mellett ajánlott.

Csak tudnám hogy miért jön rám mindig a hígfosás, amint kiérek egy reptérre. Izgalom, valamit otthon felejtettem, vagy a korán kelés (ami általában sajnos jellemző), esetleg az izgatottság, hogy új tájakra repülök? Talán mindegyikből egy kicsi.

Múltkor, a szokásos becsekkolás utáni wc-turnékor, nemhogy wc-papír nem volt - ami egyébként megszokott, és erre fel is voltam készülve -, de még wc ülőke sem. A többi budi foglalt volt, és igencsak szorított már az idő, nyomaszolt a bélsár belülről, csikordult a has. Hát gatya le, ráfordulás, fülé gugolás és egy lendülettel távozott minden, aminek jönnie kellett. Törlést kértem az asszisztensemtől, aki már harminckét éve a jobb kezem.

A döbbenet csak ezután jött. Visszafordulás, lehúzás. Gyakorlatilag lehúzni nem nagyon volt mit, mert bele szinte semmi nem ment. Köré viszont annál inkább... A célzást sikerült annyira eltévesztenem, hogy körbe mindenhova jutott. Wc-kefe se volt, meg kerülgetett a hányinger is, úgyhogy úgy döntöttem, ez eb meg szahara történet lesz. Egyébként meg nem tudok haragudni a repteresekre sem, ők csak nem szerették volna, hogy a wc-ülőke sz*ros legyen, ezért ki sem tették. Úgy is lett, az ülőke nem mázolódott be, csak minden más...

 Azt hiszem, mindenkinek jobb, ha képet még szemléltetési célból sem teszek fel :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írd ide a megjegyzésed